Iskolánkról


A Tápiószentmártoni Általános Iskolát 1949 - ben alapították az akkori katolikus és evangélikus iskolákból. Ezután, állami iskolaként funkcionált.
1986 - ban, az iskola Általános Művelődési Központként működött tovább. Az Általános Művelődési Központ magába foglalta az általános iskolát, az óvodákat a Művelődési Házat, a Községi Könyvtárt és az ebben az évben alapított Alapfokú Művészeti Iskolát. 2000 - ben az iskola fenntartója és működtetője a település önkormányzata lett. Az általános iskola 2001-ben felvette, Kubinyi Ágoston nevét, aki településünk híres leszármazottja volt. Az intézmény két épületben működik. Bartók Béla út 5. szám alatt a 2001 novemberében átadott,14 tanteremmel rendelkező, modern épületben folyik az alsó tagozatos tanulók nevelése és oktatása. A Kossuth Lajos út 100.szám alatti, 14 tantermes iskolába a felső tagozatos diákok járnak. Ebben a rendszerben működtette az intézményt az önkormányzat 2008-ig, amikor a kedvező anyagi és szakmai lehetőségek miatt az Általános Művelődési Központot az önkormányzat megszüntette.
Helyette az általános iskolával és az óvodákkal létre hozott egy társulást Tápiósággal és többcélú intézményként tevékenykedett. A művészeti iskola Földváry Miklós Alapfokú Művészetoktatási Intézményként működött tovább, valamint a Művelődési Központ is önálló intézményként működött tovább. A 2011-es törvényi változások következtében, a fenntartói feladatokat a Klebersberg Intézményfenntartó Központ vette át, az iskola működtetője a Tápiószentmárton Nagyközség Önkormányzata lett.
2014. szeptember 1 –én intézményátszervezésre került sor. Az intézményátszervezés során iskolánk szétvált a tápiósági iskolától és a Tápiószentmártoni Kubinyi Ágoston Általános Iskola nevet vette fel.

Kubinyi Ágoston élete és munkássága


1799. május 30-án született a Nógrád vármegyében található Videfalván előkelő nemesi családból, Kubinyi András és Prónay Éva Amélia második gyermekeként. Három évvel idősebb bátyjával, Ferenccel együtt a szülői házban kezdődött tanításuk, majd 1808-1811 között a besztercebányai gimnáziumban folytatták tanulmányaikat. 1812-1814 között a híres debreceni kollégium lakója. 1815-től a pesti egyetem jogtudományi karán tanulnak 1819-ig, majd 2 éven át jogi gyakornokok. Ágoston 1821-ben Nógrád megye aljegyzője lett, s megkezdődött politikai és közéleti pályája. Hitében szilárd reformátusként világi tisztségek vállalásával, alapítványok létesítésével támogatta a hitéletet. Ugyanakkor a népművelés és a magyar nyelv fejlesztése érdekében Nógrád megyében nemzeti intézet alapítását kezdeményezte. Teljes lendülettel vetette magát a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlési szervezésébe, a társulat alelnöke is volt. Ugyanakkor a természettudományi társulat, melynek alapítója volt, elnökévé választotta. 1841-ben ír a meg „A magyarországi mérges növények” című munkáját, mellyel tudományos hírnevét megalapozta. József nádor 1843-ban a Nemzeti Múzeum igazgatójává nevezte ki, s e tisztségét 1869-ig viselte. A Magyar Tudományos Akadémia előbb tiszteletbeli, majd 1853-ban igazgató tagjává választotta. Már előzőleg 1845-ban ,,tudományos és honfiúi érdemnél fogva” királyi tanácsosi címet kapott, s ő volt az első, akinek ilyen oklevele magyar nyelven íródott .Érdemeket szerzett a múzeum kincseinek a nehéz időkben eszközölt gondos megmentése által, s 1851–ben alapítója és elnöke volt a Magyarhoni Földtani Társulatnak. Nagy érdeme a múzeumi kert kialakítása, s a gyűjtemények tárlókban való elhelyezése s folyamatos gyarapítása. 1869-i nyugdíjazása magas elismeréssel járt együtt, s ez tovább gyarapította amúgyis nagy számú kitüntetéseit, melyeket Európa különféle udvaraiban kapott. Megtisztelték őt külföldi tudományos társaságok is tagságukkal Bécstől Regensburgon át Koppenhágáig és Rómáig. A magyar tudományos élet szervezését szinte élete végéig szívén viselte, gyakran anyagi áldozatokat is hozva érte. Ma életművéből állandó kiállítás látható a felvidéki Árva várában, sírja a tápiószentmártoni református temetőben található. 2001. november 10-étől iskolánk az ő nevét viseli. Legyen az élete a felnövekvő nemzedékek számára követendő példa.

Fő művei:


Magyarországi mérges növények (Buda 1842)
A Magyar Nemzeti Múzeum (Pest 1848)
A szekszárdi régiségek (Pest 1857; németül is)
A temetések és a temetők (Pest 1869)